Életemben már sok könyvet olvastam. Vannak számomra könyvek könyvei, olyanok, amiket nem lehet leutánozni. Pl. Bulgakov: Mester és Margaríta, vagy G. G. Marquez: Száz év magány, vagy T. H. White: Üdv néked Arthur....
Ilyen leutánozhatatlan könyv a Minden vilángol. Hogy miért?
Elkezded olvasni és fogva tart...az első oldaltól fogva. Leteszed a könyvet, mert főznöd kell, mert el kell mosogatnod....és közben benned lüktet. Nem annyira érdekel már, hogy jó lesz e a lecsó, vagy szép tiszta a tányér, csak azt várod, hogy újra olvashasd a könyvet.
Minél előbbre jutsz, annál világosabbá válik valamiféle értelme a létezésnek, a tiednek, az enyémnek, egy népcsoportnak, egy nemzetnek, a föld lakóinak.
Nem szabadna senkinek sem kihagynia. Csak annyira kell hozzá vájt fül, amennyire nem kapcsolsz el azonal a komolyzenéről. Hát ennyi. Engem lenyűgözött, több lettem tőle...elvettem, bennem vilángol....tedd részeddé te is! |